Sülysápi Művelődési Ház | Beszámolók, cikkek

Vörös István szóló akusztikus koncertje – 2005. április 2.

A legendás Prognózis frontembere remek hangulatú koncertet adott a Művelődési Házban. Vörös István egyszál magában állt ki a közönség elé, és nagyszerű gitárjátékával, emberséges szövegeivel és kellemes énekével lenyűgözte hallgatóságát.

Vörös István a ’80-as években a Prognózis zenekarral halmozott sikert sikerre, „Tele van a város szerelemmel” című slágerükre sokan emlékeznek még. Sajnos kevesebben ismerik Pisti a Prognózis feloszlása óta készített szólóalbumait, pedig azok semmivel sem gyengébbek. A legfrissebb, „Tettenérés” című lemez pl. kimondottan a Prognózis stílusát idézi, jó hangulatú, tüzes, de nem túlságosan vad rock muzsika hallható rajta. De pl. az azelőtti soralbum, a „Magányos utazó” rendkívül személyes hangvételű, mély, komoly zenét és szövegeket tartalmazott.

A koncert gerincét is ennek a két lemeznek a dalai adták, de természetesen régebbi kedvenceket is elővett István (még a Prognózis „Hajsza közben” című klasszikusát is!). A műsor első felében a melankolikusabb, elgondolkodtató vagy épp a szomorkásabb szerelmes dalok domináltak (Eljövök érted, Várjuk ki a végét, Varázsos éjen át, stb.), és szép lassan fokozta István a hangulatot. A „Szuper a show” című, alapvetően rock & roll-os nóta pl. alaposan odamondott a manapság uralkodó médiának – és bizony jól járt, aki az unalmas tévézés helyett ezt a koncertet választotta! Hiszen az olyan dalok alatt, mint a „Neked valaki kell”, az „Agglegény-dal”, vagy a „Nagy a kísértés” már az egész közönség mosolygott és tapsolt. A dalok közti átvezetőknél kiderült az is, hogy Vörös úrnak remek humora is van, így elmondható, hogy nem csak vastaps, de nevetés terén is rég tapasztaltak ilyet a művelődési ház sokat látott falai! Pedig csupán egyetlen ember állt a szőlősi tagiskolától kölcsönkapott, és a Faluszolga által áthozott kis emelvényen, egy szál akusztikus gitárral – s mégis micsoda hangulatot varázsolt! Kétszer is visszatapsoltuk őt, s csupán a Nyári éjszakák békés hangjaival tudta lezárni a koncertet úgy, hogy megnyugodjunk: mára ennyi volt.

Elhihetik nekem, hogy rengeteg koncerten voltam már életemben, tudom, milyen egy igazán jó koncert – és ez az volt! Ott volt ez az örökifjú, mégsem mai gyerek, egy szál gitárral a nyakában, és játszotta egymás után a dalait, amik közt volt szomorú, vidám, dühös és komoly. Szóltak dalok tavaszról-nyárról (Egy kis derű a szívemen), szerelmekről, csavargásokról, barátokról és magányról, arról, ami a világban van, és ami a szívekben. Pisti nem egy politikus alkat, ő inkább csak olyan, mint bármelyikünk, aki szerint sem a politika, sem a világ nem arról szól, amiről kéne. Ő nem mond sem jobbot, sem balt, de azt mondja, hogy talán meg kellene hallgatni mindenkinek mindenkit (Kinek van igaza). Ő egyszerűen csak a normális, arany középutat képviselő ember, az a fajta, aki szeret élni, de akit azért megedzett az élet. Aki elégedetlen a világ dolgainak menetével, aki nem nézi jó szemmel a nagyban és kicsiben is teljes erőből folyó hatalmi harcokat, de aki tud élvezni egy jó pohár bort, egy jó koncertet, egy nagy beszélgetést barátokkal, vagy épp egy szép nő mosolyát.

Örömmel jelenthetem, hogy nem csak a közönségnek tetszett ám a koncert, de Vörös István is szimpatikusnak találta a helyet, úgyhogy előbb vagy utóbb számíthatunk egy újabb koncertre! S ki tudja, akkor talán zenekarral együtt lép majd fel Pisti!
Uzseka Norbert